Rég írtunk már, mert igazából azon kívül, hogy reggel dolgozni megyünk, illetve Kingáék sétálni mennek a közeli temető melletti parkba (ahol nyuszik szaladgálnak) nem sok minden történt. Egy-két családtaggal azért bővültünk, álljon itt most egyikük, Furci köszötője:
Jött hozzánk egy másik új családtag is, Mazsola, a zöld disznó. Mindkettőjüket Jakab szórakoztatására szerződtetük, főnökük (Geschäftsführerjük) pedig Grizi lett.
Jakab amúgy beállni látszik a tervezett rendszerbe, az utóbbi egy-két éjszaka után már egészen frissen ébredtünk, aggódni csak az ő frizurája miatt kellett egy kicsit. (lásd kép) Simán megy a melóbajárás, hol dugul az A 40-es, hol nem, a munka szuper, a kollegák egyre kedvesebbek, a környéket, amint azt olvashattátok, egyre jobban ismerjük.
Az esték is jó telnek. 6 és 7 között rendszerint hazaérek, a családom vigyázzba vágja magát, vacsora az asztalon gőzölög, aztán irány a nappali:
Hogyan is panaszkodhatnánk bármire is, hát most nézzétek, milyen angyalian alszanak.
Azért azt nem modjuk, hogy nem hiányoztok, kedves olvasók, bárcsak itt lennétek a közelben valahol, hogy átugorjatok egy kis frissen sült perecre búzasörrel. Decemberben azért, ha hazamegyünk majd bepótoljuk. Addig is puszi: a disszidensek.
