Nagy utazók lévén fontosnak tartjuk az új helyek feltérképezését és bemutatását, de mivel eddig nem ismert embertörzsre már Dortmundban valószínűleg nem fogunk bukkanni, szorítkozzunk a globalizált világ apró helyi kilengéseire, vagy ahogy Vincent Vega fogalmazta: it´s the little differences.
Ha visszaviszed a cuccot, mert nem tetszett, nem fér be, stb, akkor nem egyből készpénzt kapsz, hanem egy kártyát, amit a képen tátható automatába dughatsz, és tőle kapod meg a zsét. Sokat törtem a fejem, ennek vajon mi értelme, nagyon nem gyorsít, különösebb belső visszaéléseket nem előz meg. Ha van tipped, írd meg! 
Az Ikeát mindenki imádja, ez nem is vitás, de az sem, hogy baromi nehéz eltalálni, minek örülne unokatesónk volt barátnője karácsonyra. Ezért itt kint vehetünk a képen látható különféle desingos kártyákat, amit feltölthetünk akármennyi pénzzel és azt adhatjuk a kiszemelt konzumernek.
Gyerekek a golyók között? Dögunalom, oldschool. Ugyan van foglalkoztató sarok különféle játékokkal (és az igazat megvallva itt volt a legtöbb gyerek), vonzónak tűnik azonban a gyerekmozi is, ahol a lépcsőkre felülve nézhetjük WaltDisney-t a 150”-os képernyőn.
Svéd húsgolyók: a normál, 10 db-os adagért 5.50-et kérnek, ami elég drága, és nem hasáb van hozzá, hanem főtt. Az étterem mégis rommá van tömve 11-kor, mert itt nem csak ebédelni, de reggelizni is jó.
Az árukiadásnál sorszámot kell figyelni, nem kell sorban állni. Ugyan van kijelző, de inkább rikkantják a számokat. A gyerekbútorokat például itt kaptam meg, nem hozhattam őket ki a piactér utáni raktárból.
