Amint azt sejteni lehetett, elérkezett november tizedike, amikor a dokinéninél meg kell jelennünk INJEKCIÒadás céljából.
Reggel 3/4 8-kor indultunk, apu és anyu egy kicsit jobban is izgult, mint az, aki kapja. Végül a doktornő fél kilenckor megindult felé és tette, amit tennie kell.
Jakab ezután egy picit megadta magát a fájdalom kínálta sírási lehetőségnek, de legyőzve azt 5 perc múlva már bátran hüppögött, miközben búcsúzkodtunk.
