Képzeljétek, kedves Olvasók, már megint egy szuper helyen voltunk, és a legjobb az egészben, hogy nem kellett csak 2.7 km-t autózni, szóval akármikor visszamehetünk majd, még gyalog is, olyan jó volt. A hely neve Zollverein. Essen külvárosában van, ez volt a Ruhr-vidék egyik legnagyobb vasöntödéje szénbányával egybeépítve. Úgyhogy ezúton rímelünk a Ruhr-vidékkel folglalkozó korábbi bejegyzésünkre, melyet - majd mindjárt meglátjátok - sokszorosan igaznak találunk. 
A XIX. sz. elején, az ipari forradalom hajnalán egy okos illető összevásárolta a környék bányáit, hogy a rohamtempóban sokasodó nagy dög gépeknek üzemanyagot tudjon szállítani. Az akkor még szanaszét tagolt Németország belső határain is kellett vámot fizetni, ami igencsak visszavetette a gazdasági fejlődést, így egyhamar Vámúniókba - zu Deutsch: Zollverein - tömörültek az azonos profilú társaságok, így kapta ez is a nevét
A sztori vége ugyanaz, Kohl kancellár idején még bontani akarták és sóval behinteni még a helyét is. Schröderék idején azonban már egyre több helyen nőttek ki Európában a Millenáris szerű helyek, így meggondolták és egész pontosan 165 millió euróból létrehozták ezt a kulturközpontot.
Megtartva a régi alapokat, épületeket, a berendezések egy részét rengeteg kiállítás, étterem, rendezvényekre alkalmas tér, park, jött létre kb 5 év alatt.
170 cég és 1000 munkahely keletkezett így, a látogatók pedig özönlenek, ezt mi is tanusíthatjuk, tényleg nagyon okosan megtervezték az egészet.
Mit ad Isten, expedíciónk designnal foglalkozó felének is volt bőven látnivaló, hiszen itt található Európa legnagyobb kortárs desing kiállítása.
Ez a kockaalakú, összevissza ablakos épület (egy japán tervező alkotása) ad otthon a legtöbb rendezvénynek, céges bulinak, designworkshopnak. Nemsemmi, mi?
Jakab is élénken érdeklődött az új designtrendek iránt, a szeme elé húzott bőrredőn át figyelte szó nélkül, ahogy 4 emeleten át tolják szülei végig a kiállításon, majd' egy órán át.
