Úgy néz ki azonban, hogy mégsem így lesz, a két cég egyesülése feltételéül szabott bolteladások a célegyenesben vannak, a jövő héten elő is terjesztik a listát a kinti GVH-nak, majd benyújtják újra a teljes, a fúzióról szóló szerződéstömeget. Ezt átrágni nem lesz két perc, így mire valamelyik iroda@ rábólint, már ki is hűlt a méltán híres mákos- és diósbeiglim.

 

Úgyhogy szombaton vehetem meg az összes kelléket, amit nem tudtunk kihozni (kiságy, matrac, kiskád) valamint be kell vásárolnom a teljes nulláról (mosogatószivacs, só, kertitörpe).

 

Még mindig nem gyógyultam ki a mocskos náthából, ami hagyján, de az expedíció másik két fele (copyright Bede) is beteg még, Jakócának művi úton kell minden alkalommal eltávolítani a légúti akadályokat, különben sem enni, sem aludni nem tud. Amúgy továbbra is nagyon szépen fejlődik, mondom ezt annak ellenére, hogy a hétvégén kihívtuk az ügyeletet, merthogy már egy napja nem nagyon aludt. Végül nem talált a dokinő semmit, és volt annyira intelligens, hogy nem kérdezte meg, vajon Jakab-e az első gyerekünk.

 

Ha már külön blogbejegyzés is szólt róla, mutassuk meg, milyen aranyos lett Berta, Feri lánya. Fülbevalója is van már, azér´az nem semmi. Igaz, Jakabnak is van egy vasmacska a jobb vállára tetoválva.

 

A munkáról talán annyit, hogy alegjobban talán a mindennapos kostolásokat a laborban szeretem a legjobban, na nem mintha olyan jó lenne 8 féle biotejszínt egymásután végigkóstolni, hanem mert itt lehet a legtöbbet tanulni, hála Herr Richternek, és a hangulat is igen kötetlen.

 

Befejezésül egy eddig elmaradt meglepetés. Végre sikerült lencsevégre kapnom Kóla bácsit, amint csempészi ki a zállamtitkot, meg a magyar tőkét Brüsszelbe. Minden héten együtt vizsgáltak át minket a szekjuriti csekken, fel nem fogom, hogy hova teszi a szajrét, hogy nem bukik soha le.